Tagok

A német hadvezetés elképzeléseit követve, az Armee Oberkommando kezdeményezésére az Országos Színészegyesület 1917 márciusában Roboz Elek vezetésével alapította meg az első magyar harctéri színházat. A társulat megszervezésével, a műsor összeállításával Komjáthy János egykori vidéki színigazgatót bízták meg. Az Első Magyar Tábori Színház tíz napig Budapesten próbált, majd 1917. április 3-án a keleti fronton, Lembergben (Lvov) mutatkozott be. A frontszínház egy hónapig tartott előadásokat az orosz fronton, majd visszatért Budapestre. A nagy siker nyomán az együttes tovább működött, és még három turnét tartott a szerb, az orosz és a román hadszíntéren. 1917 júliusától Pázmán Ferenc állt az Első Magyar Front Színház élén. 1918 májusától Iványi Dezső vezette a Magyar Frontszínház elnevezésű társulatot az olasz, majd az orosz harctérre.
A frontszínház közel másfél éves működése során sikerrel látta el feladatát: magyar szót, vidámságot, az otthon üdvözletét vitte el a magyar csapatokhoz. Bár műsorukat egyre inkább a kabarészámok határozták meg, a háborúban betöltött pozitív szerepük – főként a lélektani hadviselés tekintetében – vitathatatlan.

Az Országos Színészegyesület a fronttársulat megszervezésével, a műsor összeállításával Komjáthy János egykori vidéki színigazgatót bízta meg. Míg Komjáthy teljesen díjtalanul, „hazafias önzetlenségből” vállalta a társulat vezetését, a tagoknak tiszti ellátást és fizetést ajánlottak.

A társulat gázsiját, havi négyezer koronát a kultuszminisztérium folyósította. A Színház és Divat 1917. márciusi száma tudósított az első jelentkezőkről: Makay Margit és Csortos Gyula, a Vígszínház művészei mellett megemlítették Horváth Jenőt, a Nemzeti Színház tagját, és Huszár Károlynak, a Fővárosi Orfeum népszerű komikusának neve is szóba került. (A magyar frontszínház. Színház és Divat, 1917. 10. szám 8–9.)

Végül egyiküket sem szerződtette a frontszínház, Komjáthy főként vidéki színészekből szervezte meg tizenöt tagú társulatát.

A két fővárosi színész Zilahy Gyula, a Vígszínház művésze és Pázmán Ferenc, a Népopera kedvelt „Paci”-ja mellett a társulat tagja lett Bálint Béla (a buda–temesvári társulat baritonja), D. Nagy Gyula (Kolozsvár), Izsó Miklós táncoskomikus és Gózon Béla szerelmes-színész (Pécs), Rogoz Imre (Szeged), Batizfalvy Elza (a miskolci színház primadonnája), Komáromi Gizi (Kassa), Benes Ilona, Szász Anna és Dörgei Jolán. (Indul a Frontszínház. Színházi Élet, 1917. 14. szám 9.)

A társulat munkáját Kondor Ernő hegedűművész, dalköltő és Mály Károly, fiatal debreceni karmester is segítette. Dalnoki Imre egy személyben volt ügyelő, súgó, díszítő és világosító. Bár házastársak nem csatlakozhattak a társulathoz, Pázmánné Kasper Gizella pénztárosként férjével tartott a frontra. A társulatot Nagy Lajos százados, katonai vezető kísérte, hiszen a frontszínészek munkája szigorú katonai szabályok szerint zajlott.

Komjáthy János, a frontszínház első igazgatója

Pázmán Ferenc, az Első Magyar Frontszínház igazgatója

017

Pázmán Ferenc névjegykártyája 1917-ből

A sikeres első turné után az együttest átszervezték. A színésznőket bizonyára megviselte a viszontagságos utazás, csupán Benes Ilona és Pázmánné vállalták a további szereplést.

Hozzájuk csatlakozott Jakabffy Jolán, Ernyei Aurélia és Gergely Giza. Szentes János és Ujváry Károly komikusok és Kovács János epizodista is a társulathoz szerződött.

A karmesteri pálcát Vécsey Sándor vette át. A társulatot Pán József grafikusművész, díszlettervező is elkísérte. A frontszínészek új kísérő tisztet kaptak Petykó József százados személyében.

A román frontra 1917 decemberében jutottak el. Ekkor került a színházhoz Nádassy Oszkár, Gergely Lajos, Major Ilonka, Várady Jolán, Deák Árpád, Csákyné Barna Manci, Gonda Maca, Perényi Sári, Iványi Dezső, Simay István, Róna Zoltán és Székely Aladár karmester.

Az Első Magyar Tábori Színház társulata az indulás előtt
Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.