Fogolyprimadonnák

Csak úgy, mint a budapesti színházakban és a színházi újságokban a hadifogolytáborokban is a legnagyobb figyelem a primadonnát övezte, noha ezekben az előadásokban férfiak alakították a női szerepeket. A férfiprimadonnák tündöklése különös izgalmat hozott a táborok életébe. Kiváltságokat élveztek, ajándékokkal halmozták el a rajongók, sztárképeik díszítették a barakkok falát, magasztaló cikkek jelentek meg róluk a tábori lapokban.

Vajda Béla, aki a 31. vadászzászlóaljban hadnagyként szolgált, 1915-ben esett fogságba. Hosszú hányattatás után a pjescsankai hadifogolytábor lakója lett, és lelkes barátjává vált a tábori színháznak. Naplójában érzékletesen írta le a színésznővé alakulás praktikáit és a primadonnákat övező rajongást: „Senkivel sem tudom elhitetni, hogy az itteni szűkös viszonyok között, minő tökéletes előadásokban volt részünk, és nem tudom senkivel sem elhitetni, hogy „tyúkjaink” – értsd alatta a női szerepeket játszó bajtársainkat – mennyire tökéletes illúziót tudnak kelteni a szemlélőben. A két primadonnát, Mamusich Mihályt és Oltóssy Oszkárt

– akik minden tekintetben kiváló, aranyos fiúk – olyan szeretet vesz körül, hogy bárki megirigyelhetné őket. Elhalmozzák őket ajándékokkal, […] némely előadáson 5–6 torta vándorolt a színpadra. Drága mulatság, mert mostanában nálunk egy torta a cukor drágasága miatt 5 rubelbe, vagyis 13 koronába kerül önköltségi árban. […] A legérdekesebb a dologban az, hogy Oltóssy nem is valami kiváló szépség, ő maga egy cvikkeres erősen rövidlátó kopasz fiú, s nékem mindig az nyújtotta az igazi kabarét, mikor a tyúkok öltözködését néztem. Szeges bakancsok és a vitézségi érdemrendes katonablúz egymás után lekerülnek viselőikről s áttört selyem harisnyákba, csatos női félcipőkbe bújnak,

Mészáros Dezső mint Kropacsek Terka. Dr. Gergely Lajos: Hadiszínház. Szibériai Színházi Élet, Verhnyeugyinszk, 1918

azután az öltöztetők törülközőket csavarnak a csípőkre, hogy női idomokat kölcsönözzenek nékik, természetesen a csipkés női bugyi és a fűző sem hiányzik, mely utóbbival oly kegyetlenül darázs-karcsúságra vékonyítják őket, hogy előadás után véraláfutások láthatók a testen. Azután következik a kantározás, mely a női mellutánzatot, a vendégemlőket tartja, a függőket cérnával kötik a fülre, azután rákenik az arcra a szükséges piros és egyéb festékeket, a karokat és a mellet természetesen már előzően leborotválták és berizsporozták, s végül a paróka ráhelyezésével megkoronázzák a művet. Nem mondom, hogy az öltözőben némely pillanatban visszatetszést nem szül a megfigyelőben a megmásíthatatlan természeten való erőszaktétel; a kopasz fejű festett arcú férfi női ruhában perverz látvány, de a színpadon az illúzió annyira tökéletes, hogy ott már mindenki csak a nőt látja e két szereplőben. […] Még egy csodás megfigyelésemről kell számot adnom; a női ruhával együtt a fiúkra átragadt a női hiúság is. A két primadonna – pedig egyébként végtelen szerény fiúk – olyan féltékeny egymás sikerére, akár két valóságos előkelő színésznő. Sok bajt és fejtörést okozott a kabaré vezetőinek a tyúk-kérdés, a kívánalmak kielégítése, a szereposztás s főleg a primadonnák – az istenért – valamiért meg ne orroljanak.” (Vajda Béla kéziratos hadifogolynaplója. OSzK Kézirattár, Fond 154/34 148–149.)

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.