Műsor

A játszóhely megteremtése után a repertoárt kellett kialakítani. Mivel szövegkönyvek nem álltak rendelkezésre, a hadifoglyok azt játszották, amihez hozzájutottak: azokat a darabokat fordították le, melyeknek meg tudták szerezni idegen nyelvű szövegét. Furcsa drámaszövegek jöttek így létre. Krasznojarszkban 1919 januárjában mutatták be Lengyel Menyhért odahaza is nagy sikert aratott darabját, a Taifunt, melyet Peterdi István fogoly fordított oroszból. De az orosz szöveg sem a magyar eredeti átültetése volt, hanem francia fordítás felhasználásával készült. Az előadás szereplői között voltak olyan hivatásos színészek, akik a háború előtt játszottak a Taifunban, így ők az eredeti szöveget mondták. Hasonló kompilációk a többi hadifogolyszínházban is bőséggel születtek.

A repertoár kialakításának másik fontos szempontja az volt, hogy Budapesten már sikert aratott népszerű, főként zenés darabokat adják elő. Szinte mindegyik nagyobb apparátussal rendelkező hadifogolyszínház (Berezovka, Csita, Habarovszk, Krasznojarszk, Nyikolszk–Usszurijszkij) bemutatta és telt házakkal játszotta Kálmán Imre katonaszereplőket felvonultató operettjét, a Tatárjárást. Krasznojarszkban ezt az operettet ötvenszer adták elő. Tizenkét–tizenöt előadás után szinte minden krasznojarszki magyar hadifogoly látta már az előadást, így újabb és újabb ötlettel kellett az előadásra csalogatni a nézőket. A csárdáskirálynőből először csak betétszámokat emeltek át, végül a teljes zenei anyagot beillesztették. A török hadifoglyokat is meg akarták nyerni az előadásnak, így került az operettbe Hüsszein Hüssznü, török katonai attasé szerepe. Rendkívül népszerű volt A csárdáskirálynő is, játszották a berezovkai, a Krasznaja Recska-i és a Pervaja Recska-i hadifogolytáborban.

Talán csak Jacobi Viktor operettje, a Leányvásár aratott még ennél is nagyobb sikert, melyet a Magyar Színházi Együttes Berezovkán, illetve a dauriai, a krasznojarszki és a Krasznaja Recska-i színházak mutattak be. Nyikolszk–Usszurijszkijben, Petropavlovszkban és Tomszkban is színre került Huszka Jenő Gül baba című operettje, míg a János vitéz Nyikolszk–Usszurijszkijben, Petropavlovszkban és Pervaja Recskában hódított.
A prózai bemutatók zömét a békebeli pesti sikerdarabok tették ki. Molnár Ferenc színműveit adták Berezovkán (Liliom, A doktor úr), Krasznojarszkban (Az ördög, A testőr), Tomszkban (Az ördög), Nyikolszk–Usszurijszkijben (A doktor úr) és Pervaja Recskában (A doktor úr). Lengyel Menyhért színműve, a Taifun Tomszkban is híveket szerzett magának. A tomszki hadifogolyszínház egyedülálló vállalkozása volt 1916 karácsonyán Az ember tragédiája egyes színeinek bemutatása.

Eredeti művek is születtek, ezek nagy része a hadifogoly életből merítette témáját. Fogarassy hadnagy András hazatérése és Havranek Tibor a Három pár harisnyakötő című műve, valamint Az orosz hadifogság képekben Acsinszkban került színre; a csitai fogolyszínház Szerdahelyi Keserű Ferenc Fogolyváros című egyfelvonásosát játszotta. Baghy Gyula, a berezovkai Magyar Színházi Együttes alapítója és vezetője saját műveit is előadta: az Urasima című japán témájú drámát és a fogolytársának, Molnár Sándornak zenéjére írt Trabukó hercege című két felvonásos operettet.
Krasznojarszkban is eredeti bemutatóval aratta az első nagy sikert a társulat: 1916-ban adták elő az Ártatlanságok című operettet, melynek zenéjét Strausz Ernő, szövegét Nagy László írta.

A krasznojarszki hadifogolytábor magyar parancsnoksága a színház újjászervezésének alkalmából 1917-ben drámaírói pályázatot hirdetett, mivel nem állt rendelkezésre elegendő előadható színjátékszöveg. Az öttagú drámabíráló bizottság tagjaként Gyóni Géza is segítette a Tiszti Színház működését.

Peterdi István (1888–1944) költő, műfordító, a Nyugat munkatársa. A fogság évei alatt kitűnően megtanult oroszul. Hazatérte után Gogol, Csehov és Tolsztoj műveit fordította.

Gyóni Géza (1884–1917) költő. 1914-ben bevonult katonának, Przemyśl elestekor hadifogságba esett, a szibériai Krasznojarszkban élte sok tízezer sorstársával a hadifoglyok vigasztalan életét. Verseiben szinte naplószerűen rögzítette a hadifogolylét keserűségeit. Élete végső heteiben fogolytársai a téboly tüneteit fedezték fel rajta. 1917. június 25-én, harmincharmadik születésnapján hunyt el. Csak egy éjszakára című versét a przemyśli ostromot átélve írta, és üzente a háborúért lelkesedőknek: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.”

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.