Színházüzem

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattára őrzi a berezovkai Magyar Színházi Együttes működésének szinte teljes dokumentációját, melyet a színház vezetője, Baghy Gyula őrzött meg. Bár Baghy társulata legénységi foglyokból állt, feltételezhetjük, hogy a tiszti táborokban működő színházak élete is hasonló keretek között folyt.

A Magyar Színházi Együttes alapszabálya kimondta, hogy a társulat célja a magyar kultúrát szolgálni, a hadifoglyokat szórakoztatni, és a társulat tagjainak megélhetését biztosítani.
A legfőbb döntéshozó fórumon, a társulati gyűlésen minden rendes tag egyenlő szavazattal rendelkezett. A „működő tagokon” kívül az együttes elfogadta a színházért lelkesedő bajtársak támogatását. A pártoló tagok azonban nem vehettek részt a társulati gyűlésen, csak munkájukkal segítették a társulatot. Az előadásokból származó jövedelmet a tartaléktőke levonása után pontozási rendszer szerint osztották szét a társulat tagjai. Nem számított, hogy rendes tag játszott-e az adott előadásban, s a szerepköröket sem vették figyelembe.

Minden előadás bevételének tíz százaléka a tartaléktőkét gyarapította, ezzel erősítették meg az együttes működésének gazdasági hátterét. A vendégjátékra vállalkozó színész gázsijának meghatározott részét köteles volt „anya-együttese” kasszájába befizetni. Szintén a tartaléktőkét növelte a kisebb-nagyobb fegyelemsértéseket szankcionáló bírságokból befolyt összeg, melyet a színházi bíróság tagjai szabtak ki.
A társulat élén a művészeti igazgató állt. Ő osztotta ki a szerepeket, rendezte az előadásokat, ő határozta meg, milyen díszletet, jelmezeket, kellékeket használjanak a színpadon, utasította a „megfelelő műszaki közegeket” ezek beszerzésére és elkészítésére. Képviselte az együttest a táborparancsnoksággal folytatott egyeztetéseken.

A titkár és pénztárnok vezette az adminisztrációt, elszámolt a jegykezelővel, az igazgató utasítása szerint kifizette az osztalékokat, és a pénzmozgásokról elszámolást készített. A karmester vezette az énekpróbákat, az ő feladata volt a kották elkészítése mellett az énekszámok betanítása, a próbákon a zenei kíséret ellátása is. Az ügyelő közölte a tagokkal a próba- és játékrendet, ő készítette el a szerepkiírásokat, ezeket kézbesítenie is kellett. Vezette az ügyelőlapot és a vádkönyvet. Büntető ügyekben ő képviselte a hivatalos vádat. Emellett kezelte a színházi könyvtárat is.
A kellékesek szerezték be a jelmezeket, parókákat, ha kellett vásárolták, de lehetőség szerint a fogolytársaktól kölcsönözték. Ezekről pontos jegyzéket kellett vezetniük, melyben a színészek aláírásukkal igazolták az átvételt.
A rendes tagnak kötelessége volt saját tulajdonában lévő tárgyait az előadás céljaira átengedni, illetve az apró színpadi kellékeket és ruhadarabokat (cigarettatárca, pipa, harisnya, zsebkendő) saját költségén beszerezni. A rendes tagoknak csak az igazgató engedélyével lehetett „másutt” fellépni, az ebből származó bevétel tíz százalékát be kellett fizetni az együttes tartalékalapjába. Ha a színész jótékony célú előadáson vett részt, akkor a felkérő szervezetnek tagonként három rubelt kellett befizetni. A pártoló tagok a fellépésért fizetést nem, csak szabadjegyeket kaptak.

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.